Dolgozni nem egy jó dolog. Ott van ugye a kötött munkaidő, akkor tévézni sem lehet, a főnök idegesítő dolgokkal macerál, a nap is a fejemre süt és még a kollégákat is el kell viselni.
Sok település van ahol nem dolgoznak. Sokan. Sok település van, ahol csak cigiznek és isznak. Sokat. Sok ember él ebben az országban, aki dolgozni nem akar. Keveset sem.
Ez a bejegyzés a segélyekről szól.
A pénz nagyszerű csereeszköz BÁRMILYEN áru megvásárlására. Az állam adjon pénzt azoknak, akik évtizedekig megdolgoztak érte – ezt hívják nyugdíjnak. Azoknak is akik fogyatékosok vagy valóban rokkantak.
A többieknek meg adjon jegyet élelemre, ruhát, a gyerekeknek ingyen tankönyvet, rezsi bont. Pénzt viszont NE. Ezen felül minden módszerrel segítsük ezeket az embereket hogy munkához jussanak. Így legyen pénzük.
A nem dolgozóknak meg lehetne spórolni a mérlegelést, hogy jobban megéri várni a segélyt mint munkát vállalni. És nem tudnák a kocsmában italra meg cigire elkölteni az államtól kapott pénzt.
A munka és munkaszeretet mindennek az alapja. Aki dolgozik az pénzt tesz be az adón keresztül a közösbe nem pénzt vesz ki. Ráadásul fél hogy elveszíti az állását, közösségben van, így normálisabban viselkedik, nem azzal foglalkozik hogy barikádokat emeljen Budapesten vagy meglincselje a szabálytalankodó autóst.
