Forradalom

Lassan itt a vég. Az ország megállíthatatlanul száguld a csőd felé. Ez a nyugdíjasok, segélyen éllők és minimálbére vállalkozk országa. Mivel alig kétmillió normál adzó van csak, akkor van kiút ha a többiek is felébrednek. 

Lenne itt egy megoldás. Mindenki fizesse be az apehnek ami nem járt eddig neki.

A nyugdíjasok a 13-ik havi extranyugdijakat amiért nem dolgoztak meg és amit az ország nem bír el, csak azért kapták a politikusoktól, hogy rájuk szavazzanak.

A segélyen élősködők a segélyket amiért nem tettek az égvilágon semmit, arra gondolván hogy elég volt megszületniük a többit majd megoldja az állam.

A minimálbéres vállalkozók - akik úgy kiélvezik minden előnyét a papíron szegénységüknek közben meg ülnek otthon a jakuzziban - az adóatlan jövedelmük adóját.

APEH Késedelmi pótlék bevételi számla, 10032000-01076985

A Dakar 12.-ik szakaszán Palik László nagy bajba került, bennragadt a homokdűnék között a fél meznnyel egyetemben. A verseny szervezői kihozták őket és kaptak egy kis időbüntetést is. Palik előtte már a legjobb tíz között szerepelt, így visszacsúszott a 12.-ik helyre ami még mindig váratlanul jó eredmény egy félamatőrtől. Egy másik magyar - Szalay - beadványt írt amit a mezőny fele (akik gond nélkül beértek) aláírt, így a büntetést súlyosbították, Palik visszacsúszott a 21.-ik helyre épp Szalay elé.

Maga a beadvány is gáz kicsit, de végülis az autósport egyéni sport, Szalay nem Palik érdekeit nézi, hanem a sajátját. Ami igazán gáz az ezután történt.

Az RTL Dakar közvetítését ugyanis Héder Barna irányítja, akit évszázados országos barátság köt Palikhoz. Barna a sporthoz nem nagyon ért, de hasonló szituációban már korábban is bizonyított, amikor pár éve Palik nem tudott megfogni egy szimpla defektet a Dakaron, Héder kolléga meg egyből hősnek kiálltotta ki Lászlót néhány ferdítést is bevetve (pl 150-el ment Palik közben csak 70-el).

Barnát ezúttal is elragadták az érzelmei, a felkonf szerint ugyanis tragikus napot zár a Dakar két magyar főszereplővel egy negatívval - ez lenne Szalay akit meg is kérdeznek: te írtad vazze?: igen én - és egy drámai hőssel Palikkal, aki így nem érheti el korszakos sikerét de így is Szalay előtt maradt.

Szép dolog a barátság és az sem gond ha valakit az érzelmei irányítanak. Csak akkor ne menjen újságírónak.

Az időjárás mindig is változott, mit kell pánikolni ha egyszer egy nyáron két fokkal több van?! Az sem érdekel hogy irtják az őserdőket tudomisénhol vagy kihalt a Dodó meg az amerikai vadgalamb. Ne mondja senki hogy ez pont az én rajtam múlik.

A baj az, hogy ha véletlenül a környezetvédőknek igaza van, akkor mire a többség is eszmél, már baszhatjuk. Már a mi életünk is sokkal nehezebb lesz az állandó aszályok és árvizek miatt (kevesebb eső esik ami esik meg egyszerre) az emelkedő és lassan visszafordíthatatlan spirálba csavarodó hőmérséklet miatt (a melegtől olvadnak a jégsapkák amik így nem verik vissza a fényt még melegebb lesz). Egyre kevesebb állat és növényfaj dacol majd az emberiséggel, már lassan nem láthatunk a vadonban igazi vadállatokat, a természetet felváltja az ember építette szintetikus világ. A gyerekeinknek meg lehet, hogy már ez sem jut.

Kis közösségekben mindez sokkal látványosabb és egyszerűbb, ott a hülye is felfogja, hogy nem illik a szomszéd kertjébe lerakni a szemetet. A Föld bolygón viszont él vagy hatmilliárd ember, és egy fecske tényleg nem csinál nyarat.

Szerintem itt az a kérdés, hogy az előrelátó valaki, mikor sikerül felfogni hogy közösen lehet csak tenni, de tenni muszáj más alternatíva nincs. Ez mindenkinek önző érdeke, hogy ne kapjon gutaütést nyáron az 50 fokban, hogy legyen mit ennie mert nem tette tönkre a mezőgazdaságot a szélsőséges időjárás. Az idősebb generáció más rendszerben nőtt fel, ők úgysem értik meg, így dupla a felelősség a fiatalokon.

1: Kemény kormányközi összefogás kel – Kyoto fontosságát végre kezdik egyre többen felismerni, de Kyoto semmit sem ér az Usa (a világ fészkébe legnagyobbat szaró állam) és Kína (ahol már most eljutottak arra a szintre hogy Pekingben a szmog miatt nem látni a napot napközben sem és a kínaiak többségének még nincs is autója) nélkül.

2: Egyenként is tennünk kell: Ne járjunk mindenhova autóval, cseréljük le a villanykörtéinket energiatakarékosra, stb.

Különben baszhatjuk, és az a gond hogy mindannyian, azok is akik betartották ezeket a játékszabályokat és azok is akik nem. Fel kéne már nőni, mielőtt késő lesz.

Itthon sajnos inkább az utóbbi látszik, rengetek a kiskapu, és szorgos népünk ezeket mind ki is használja. Hogy lehet az, hogy egy rendőr már negyven valahány évesen nyugdíjban csücsül ráadásul igen jó nyugdíjjal?! Hogy lehet az, hogy a statisztikák szerint többszázezer rokkant él e hazában? Hogy lehet az, hogy annyian nyugdíj előtt álló ment orvosi papírral vagy jogszabállyal felvértezve idő előtt nyugdíjba? És ezt még el sem ítéljük?! Persze hisz mi is megtennénk a helyükben.

Az adók pedig magasak, a legmagasabbak lassan Európában, ami miatt joggal lehet sírni. Vajon nincs összefüggés a kettő között?

Az én adómból ne írassa ki magát senki jogtalanul betegállományba, és ne menjenek álrokkantak ezrei rokkantsági segélyre, vagy előnyugdíjba munkát keresni már nem akaró ötvenesek.

A nyugdíj és a rokkantnyugdíj csak bizonyos szabályok esetén jár, aki megszegi ezt a szabályt – például úgy, hogy lefizeti az orvosát – azt csukják le. Az orvost is.

Ma Magyarországon kevesebben fizetnek adót, mint ahány „eltartott” van. Ha ez így folytatódik, akkor a normális dolgozni akaró emberek máshol keresik majd a boldogulásukat, és nem marad más ebben az országban, mint a sok előnyugdíjas, álrokkant meg segélyre váró.

Akkor majd rájönnek, hogy az állam, az nem egy megfoghatatlan végtelen pénzgyárat rejt. De akkor már késő lesz.

Gondolkozott már más is azon, hogy valaki miért áll  politikusnak? Szerintem két oka lehet ennek. Vagy hatalomvágyból, vagy mert valóban tenni akar az istenáldotta népért valamit. Ez Magyarországon viszont csak elvi szinten állja meg a helyét, a második típus nem létezik. A magyar politikust egyetlen elv vezérli a hatalomvágy. Na jó más is vezérli, saját maga és családja boldogulása, azaz sokat akar lopni a közösből.

A két nagy párton és vezéreiken látszik ez leginkább. Orbánon is és Gyurcsányon is. Meg a kicsiken – Kóka és Semjén sem másmilyen. Volt már olyan, hogy összefogtak az ország érdekében? Hogy az egyik előállt egy valóban hasznos de népszerűtlen ötlettel, ami hosszútávon az ország érdekeit szolgálta volna és a másik támogatta?! Ugyan már, támogatni ezeket?! A SÖTÉT oldalt?! Az árulással érne fel. A MÁSIK oldalnál minden jobb, maga a sátán is. Majd mi elérjük, hogy takarodjon a hatalomból az Mszp / Fidesz mondják az ellentáborból. Mert ezt akarja a nép.

De ezt csak a politikusok akarják. A nép jól akar élni veszekedések nélkül. Mikor jön végre egy olyan politikus, aki kész támogatni bármilyen új ötletet, ami az ország érdekeiben áll, függetlenül az ötletgazda személyétől?! Aki nem dafkéből kicsinyesen szőrözik az apróságokon, mert a másik találta ki a tutit?! Aki stratégiában tud gondolkodni, az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartva és nem saját és pártjának klientúrája minél hosszabb ideig hatalmon tartása vezérli?!

Ha tud valaki ilyen politikust, kérem szóljon. Én rá fogok szavazni.

A paréjság tíz alapszabálya

Azt mondják, hogy minél fejlettebb egy társadalom, annál kultúráltabb az autósok viselkedése. Pedig pont ez az a terület, ahol a foci világranglistán elfoglalt helyezésünket sikerült alulmúlni.

A különbség igazán akkor lesz szembeötlő, ha külföldre, főleg ha nyugatabbra megy az ember. Ott ugyanis a többség nyugodt és udvarias, az ember szinte sohasem találkozik a magyar autósok között oly gyakori idegbeteg vagy kőbunkó mintapéldánnyal. Mindez onnan adódhat, hogy például Franciaországban már sokadik normál autóját nyüvi a többség, nem pedig a napokban ült bele első Swiftjébe, és nem helyezi magát a többi autós elé. Odakint még abba is képesek belegondolni, hogy az udvariasság a nagy számok törvénye alapján kifizetődő, hiszen az ember egy kultúrált közegben vissza is kapja, amit ad. Összeszedtük a tíz legalapvetőbb problémát, aminek a kiküszöbölésére célszerű lenne törekedni.

A paréjság tíz alapszabálya

Dugóban is haladunk

Mi haladunk. Dugóban is. Sőt! Hogy a kereszteződésben bent ragadunk és mások emiatt nem tudnak menni?! Az - az ő bajuk, nem a miénk. Arra figyeljenek csak ők. Mindenre mi sem figyelhetünk.

A bevágás művészete

A lényeg, hogy nem szabad indexelni, nehogy a másik véletlenül megsejtse, hogy mire készülünk. Odáig kell osonni az üres, de úti célunknak nem feltétlenül megfelelő sávban ameddig csak lehet, majd egy hirtelen kormánymozdulattal belavírozni a szabályosan haladók közé (Clarkon kötelező). Külön bónusz jár azoknak, akik fékezésre késztetik a szerencsétlen lúzereket, akik szabályosan próbálnak haladni.

A be nem engedés taktikája

Nagyon fontos, hogy soha senkit ne engedjünk be sehova. Különben még megszólnának. Akkor se, ha a másik jó ideje indexel a másik sávban, és az udvariasságból ráadásul semmi hátrányunk nem származna. Főleg a mellékutcákból keresztbe ne engedjünk el senkit, amikor előréb a lámpánk egyébként is piros. Szenvedjen csak a dög.

Enyém a belső sáv

Autópályákon a győzteseké a belső sáv. Nem igaz, hogy a külső való a folyamatos haladásra, a belső pedig csak az előzésre. A belsőt csak a mi kedvünkért építették, az nekünk alanyi jogon jár. Nem kell akkor se lehúzódni, ha valaki utolért és egyértelműen gyorsabb, hiszen 130-al megyünk.

Halál a puhatestűekre

A gyalogosok alig többek a meztelencsigáknál. Nem azért lépnek le a zebrára, mert át akarnak kelni, hanem, csak úgy nézelődnek. Fontos, hogy soha ne álljunk meg ilyenkor, de még ne is lassítsunk, mert még a végén vérszemet kapnak.

Sötétben csak reflektorral

Éjszaka mindig reflektorral járjunk. Ugyebár evidens, hogy jobban fogjuk látni az elénk kerülő tárgyakat. Az, meg hogy a szembejövő nem lát, magánprobléma. Nem viselhetjük a vállunkon a világ összes gondját.

Parkolni csak a sarkokra, külső sávba, zebrára

Mindig a kereszteződés legsarkára parkoljunk le, ezzel is mestersége akadálypályával segítve a többi autós felkészülését a kemény világra. Még jobb, ha az egyik sávot foglaljuk el, ezzel is demonstrálva fontosságunkat. Hétvégén is. Ha viszont nagyon elszemtelenedni látszanak a gyalogosok, akkor parkoljunk a járdára, de mindenképpen úgy, hogy ne tudjanak közlekedni a kocsinktól.

Előzni neccesen a legjobb

Autóutakon állandóan legyünk előzésben. Vállaljunk minél nagyobb rizikót, a szembejövőket késztessük mindig fékezésre, ezzel is tesztelve az éberségüket. Ha meg frontálisan ütközünk és mind a ketten meghalunk, akkor sincs semmi baj.

Mindig mobiltelefonnal vezessünk

Mi fontos emberek vagyunk. Az autóban is kommunikálunk. Például haza kell telefonálni ugye, hogy mi lesz a vacsi. Jó emiatt néha becsúszik egy-egy piroson áthaladás, és akkor mi van?! Hadd hulljon a férgese.

Itt a piros, hol a piros

A piros lámpa nem ránk vonatkozik. Az a többiek miatt van ott, akik nem tudnak vezetni. Mi tudunk. Meg egyébként is minek akasztják meg az ember haladását holmi lámpákkal. Mit képzelnek ezek?!

A fenti tíz tirpákság-szabály miatt tartunk ott, ahol. Ezért szívatja mindenki folyamatosan a többieket, ezáltal saját magát is. Annyira nehéz ezt felfogni?

--------------------

Az írás 5 éve született, de sajnos egyre jobban aktuális.

Meg merném kockáztatni, hogy a törvényeken és a rendőrségen nagyban múlik mindez. Ha sokkal több rendőr lenne az utaon, akik atívan fel is lépnének minden fenti esetben és nem hagynák magukat megvesztegetni, akkor már nem itt tartanánk.

Dolgozni nem egy jó dolog. Ott van ugye a kötött munkaidő, akkor tévézni sem lehet, a főnök idegesítő dolgokkal macerál, a nap is a fejemre süt és még a kollégákat is el kell viselni.

Sok település van ahol nem dolgoznak. Sokan. Sok település van, ahol csak cigiznek és isznak. Sokat. Sok ember él ebben az országban, aki dolgozni nem akar. Keveset sem.

Ez a bejegyzés a segélyekről szól.

A pénz nagyszerű csereeszköz BÁRMILYEN áru megvásárlására. Az állam adjon pénzt azoknak, akik évtizedekig megdolgoztak érte – ezt hívják nyugdíjnak. Azoknak is akik fogyatékosok vagy valóban rokkantak.

A többieknek meg adjon jegyet élelemre, ruhát, a gyerekeknek ingyen tankönyvet, rezsi bont. Pénzt viszont NE. Ezen felül minden módszerrel segítsük ezeket az embereket hogy munkához jussanak. Így legyen pénzük.

A nem dolgozóknak meg lehetne spórolni a mérlegelést, hogy jobban megéri várni a segélyt mint munkát vállalni. És nem tudnák a kocsmában italra meg cigire elkölteni az államtól kapott pénzt.

A munka és munkaszeretet mindennek az alapja. Aki dolgozik az pénzt tesz be az adón keresztül a közösbe nem pénzt vesz ki. Ráadásul fél hogy elveszíti az állását, közösségben van, így normálisabban viselkedik, nem azzal foglalkozik hogy barikádokat emeljen Budapesten vagy meglincselje a szabálytalankodó autóst.

Van rá magyar szó is: felelősség. Csak azt nem értem, hogy minek, ugyanis sosem alkalmazzuk.

Tud valaki mondani olyan közéleti személyiséget aki elismerte volna a hibáját és vállalva a felelősséget önként büntettette magát vagy neadjisten lemondott?

Nem átlagon felüli a memóriám, de én alig. Nógrádi miniszter anno egy szörnyű  - sofőrje okozta - baleset után lemondott, illetve Gusztos képviselő egyszer befizette a gyorshajtásos büntetését.

A politikusok, színészek vagy bármilyen más közéleti szereplő többsége viszont törvényen felül álló kasztban él. Sastól Zuschlagon át a rendőrre támadó fideszesig. Elloptam pár milliót, na és?! A többiek nem ezt teszik?! Törvényt sértettem, és nem vállalom a következményeket?! Na és, a más vállalná?! Rossz döntéseket hoztam ami milliárdokba kerül az államnak. Na és, mit fáj az neked, te vagy talán az állam?!

Sajnos igen, az ország egy olyan közösség, amit az ott lakók alkotnak, az állam pedig ennek a közösségnek a végrehajtó szerve.

Az általánosban a Petrával mindig kivételezett a tanító néni. Ez nem volt jó sem a Petrának – mert mindenki megutálta - de legfőképpen a többieknek. Egy nyolcéves gyerektől nem elvárható hogy erre rájöjjön. Az ország vezetőitől viszont igen.

Ez egy gazdag ország. Nemcsak tudásban, pénzben is bővelkedünk, már mi képzünk ingyen orvosokat Svédországnak. Jó ilyen gazdag országba élni.

A Debreceni Egyetem be is vezette a svéd nyelvi képzést, mert a diákok úgyis ott fognak munkát vállalni.

A diák nem hülye, még ha orvostanhallgató is. Fog itt megnyuvadni bruttó százezerért a koszos magyar valóságban, szagolni az ország bűzös leheletét? Egy orvos sok helyen megbecsült és megfizetett tagja a társadalomnak. Nálunk kevésbé megbecsült és még kevésbé megfizetett.

Akkor menjünk nyugatra, tanuljunk nyelveket. Egy svéd orvos milla felett keres havonta, de Angliában sem rosszabbak az anyagiak. Eu, szabad munkaerőpiac, mindenki boldog.

Egy apró gond azért csak van itten, egy orvos képzésének költségei több tízmillió forintot tesz ki. Azon kívül, hogy nem lesz, aki idehaza dolgozzon, még ha csak évente 100 frissen végzett orvos is megy külföldre az már milliárdos pénzkidobás. Az orvosok mellett pedig közgazdászok, tanárok, bölcsészek, ttk-sok dönthetnek ugyanígy.

Az egyetemeket mégsem zárhatjuk be, a sikeres nemzetek mind sokat költenek oktatásra, hogy tandíjért vagy a nélkül az mellékes.

De akkor miért jó ez az országnak?

A jelenlegi rendszer szerintem nem jó, két dolog bevezetésével viszont jobb lehetne:

1: Mindenki számára legyen ingyenes a felsőoktatás, viszont csak akkor, ha Magyarországon a végzést követő pár év során X forint adót befizet. Ha Svédország hajt hasznot a taníttatásából, akkor viszont fizessen ő maga, alakuljon kölcsönné a tanulmányai során ráfordított összeg.

2: Minden egyetem a nála végzettek adóforintjai arányéban gazdálkodjon. Ha életképtelen médiaszakosokat képez akik a kutyának sem kellenek, akkor ne kapjon az egyetem állami pénzt.

Szerintem ez ilyen egyszerű