Sokparaméteres egyenlet, aminek mindenki tudja a megoldását, de mindenki máshogy.
Ez az én megoldásom.
Kiindulópontjaim:
A környező országok közül mi fizetjük a legtöbb adót, mégis nálunk a legnagyobb a költségvetés hiánya. Adórendszerünk rengeteg kedvezményt nyújt, mégis tágul a szakadék a gazdagok és szegények között. A foglalkoztatottság alacsony, egy szűk réteg fizeti az adóbevételek többségét. Számtalan kedvezmény ellenére is folyton folyvást fogy a magyar.
Minden kedvezményt és pluszadót összevonnék az SZJA-val
Mindennek az alapja a munka kell, hogy legyen, azt támogassuk, aki tenni is hajlandó a saját boldogulásáért. Ilyen kedvezményfajta a NYESZ, ami plusz pénzzel és kamatadó mentességgel támogatja a nyugdíjára takarékoskodók közül azokat, akiknek van adózott jövedelmük. A szocpolt ennek mintájára szabnám át. A szocpol egy jó kezdeményezés, hiszen fiatal családok első lakáshoz jutását segíti elő állami pénzből. A gondom ott van, hogy csak azokat támogassuk, aki tesznek is saját boldogulásukért, azaz van munkájuk a szülőknek. Nekik adjunk adókedvezményben nyújtandó támogatást. Ha egy család tevékenysége kimerül a gyerekgyártásban, oda viszont ne menjen adóforint egyetlen egy sem.
Ingatlanadót
Ide kapcsolódik az ingatlanadó, amit kötelezően vezetnék be mindenki számára, de ha valaki normálisan fizet adót, illetve nyugdíjas ott az SZJA fizetésével ezt az adófajtát is letudta. Azt a szerencsétlen minimálbérest viszont, aki adócsaláddal összehozta a rózsadombi villáját, nem fogom sajnálni, ha meggebed az új adófajta miatt.
Családi adózást
Gyereket vállalni nagy felelősség, ami sok áldozattal és költséggel is jár. Ha fejlődni szeretnénk, akkor minél több szorgalmasan dolgozó családnak kéne, hogy gyereke szülessen, akik könnyebben eltanulják a jó példát. Minden létező eszközzel ezeket a családokat támogatnám, aminek a legfontosabb eszköze a családi adózás lehet – azaz adókedvezményben részesíteném a több gyermekes családokat. Azokat az egyedülállókat, akiknek pedig egy bizonyos életkor felett még nincs gyerekük, extra adóval sújtanám, nem viselték a költségeit a gyereknevelésen keresztül ugyanis a társadalom épülésének.
Egykulcsos adókat
Egy olyan országban, ahol az adócsalás nemzeti sport, nem életképes a többkulcsos adórendszer. Aki olyan helyen dolgozik, hogy nincs más választása, az megszívja, a többiek meg ügyeskednek. Mivel lassan minden régiós versenytársunk egykulcsos – ráadásul alacsony adókulcsos – adórendszert vezetett be, nekünk sincs más választásunk. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az adóellenőrzéseket, erősíteni az Apehet.
Az alacsonyabb adókulcsok kevesebb költségvetési bevétellel járnak majd, így az adóreformmal egyszerre kell meglépni a közigazgatási és önkormányzati reformot. Be kell zárni az önkormányzatok nagy részét - jelenleg 3200 helyen lopnak az országban, nekem a tizede is elég lenne. Szélnek kell ereszteni a minisztériumi emberek felét – ahány ismerősöm dolgozott minisztériumban mind áradozott róla, mondván egész nap semmit sem kell csinálnia.
A kedvezmények eltörlését
Minden kedvezményt a nyugdíj-előtakarékosság és a családi adózás alá rendelnék be, a többit pedig eltörölném.
Ezzel párhuzamosan az adómorál javítását is el kell érnie az országnak. Mivel 50 évig a nagy közös mutyizásban éltünk, ez nehéz folyamat lesz, de legalább meg kellene próbálni. Ha közerkölcsbe ütköző lesz az adócsalás, akkor már győztünk is.
